Mennyit ér a diploma? 
Egyelőre nem mérhető le, mit ér a bolognai rendszerben szerzett alapszintű diploma, amellyel a diákok az idén először lépnek ki a munkaerőpiacra. Közben a mesterszakon meghirdetett helyek csaknem felét nem sikerült feltölteni - írja legfrissebb számában a Figyelő.
Kezdetben, a bolognai rendszer 2006-os indulásakor, a diákok attól tartottak, hogy helyhiány miatt csupán kevesen – a legjobb 30 százalékba tartozók – kerülhetnek majd át az alapszintű képzésből a mesterszintre. E félelem 2009-ben csak részben, illetve más módon igazolódott be. Hely ugyanis lett volna bőven: mesterképzésbe 21,7 ezren vághattak volna bele, ám mindössze 12 ezer diplomás kezdheti most meg ebbéli tanulmányait.
Az okok között a legfontosabb alighanem az, hogy az előírt képzési időn belül csak a hallgatók fele szerzi meg a diplomáját. A mesterképzéseknek így lényegében nem volt merítési bázisuk. A meghirdetett támogatott férőhelyekre csupán 17 ezren aspiráltak, s közülük is sokan voltak, akik a februári jelentkezéskor még azt gondolták, teljesítik a követelményeket, júniusban azonban csalódottan kellett konstatálniuk, hogy ez mégsem sikerült. Az idén egyébként mintegy 200 mesterszakra lehetett jelentkezni. A legtöbb hallgatót a bölcsészettudományi területre vettek fel, ezt követik a társadalom-, természet- és gazdaságtudományi képzések (lásd a toplistát).
Későbbre tolják
A kudarcot egy szegedi informatikushallgató így kommentálta: „Az infós képzéseknél az első félévben sok tárgynál még 700-as a létszám, aztán a diploma megszerzésekor már csak néhány tucatnyian maradnak. A Szegedi Tudományegyetemen ismereteim szerint a 2005-ben e területre felvettek közül senki sem végzett három éven belül.” Évfolyamtársa blogjában arra panaszkodik, hogy „a természettudományi kar mindig ilyen volt: nem bekerülni nehéz, hanem elvégezni”. Akit pedig meghúznak a záróvizsgán, amelyből egy vizsgaidőszakban csak egyszer lehet próbálkozni, az keres valami munkahelyet, hogy addig is hasznosan töltse az idejét. Ha pedig beválik az állás, gyakran már el is megy a kedve a továbbtanulástól.
„A hallgatók jelentkezése a mesterszakokra valóban későbbre tolódik, attól függően, mikorra tudják teljesíteni a felvételi követelményeket” – erősítette meg a Figyelőnek Fábri István, az Educatio Kht. vezető elemzője. Tény, az idén viszonylag könnyű volt bekerülni, hiszen ez a felvételizők 72 százalékának sikerült. Azt viszont, hogy mit ér majd a mesterszintű diploma, egyelőre lehetetlen megjósolni. A szakértők megítélése szerint nem egyértelmű, több tudást ad-e a bolognai rendszerben megszerezhető végzettség, mint amilyenhez a korábbi ötéves tanulmányokkal lehetett jutni. Az alapszintű (bachelor of science – BSc) diplomával is csak most ismerkednek a munkaadók, mivel 2009 volt az első év, amikor tömegével kerültek ki diplomások a bolognai rendszerből. Az biztos, hogy más a képzés szerkezete, s a BSc-szinthez képest a mesterszakokon magasabb elméleti, specializált oktatás folyik. „A felsőoktatás második lépcsőjében a hallgatók azokat az intézményeket preferálják, ahol minél szélesebb lehetőség nyílik a specializációra” – magyarázta az Educatio vezető elemzője.
Háború a hallgatókért
Ez is az oka annak, hogy a jelentkezések számát illetően továbbra is a hagyományokkal rendelkező, nagynevű tudományegyetemek viszik a prímet. Az új rendszer azonban még kiforratlan, az intézmények is keresik a helyüket. Főleg a kisebb főiskolák, amelyek úgy igyekeznek tartani a lépést az egyetemekkel, hogy mesterkurzusokat indítanának. Ám a patinás felsőoktatási intézmények tudományos-oktatói potenciálja jóval nagyobb, így a főiskolákat messze lekörözve akkreditáltatják mesterszakjaikat.
„Háború folyik a hallgatókért. Az állami intézmények számára a központi finanszírozás miatt ez létkérdés, és a magánintézményeknek sem mindegy, hogy a kapacitásukat miként tudják lekötni” – mondta a Figyelőnek Vass László, a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola (BKF) rektora. Az egyetemek fejében többnyire még mindig a régi, ötéves képzés képe él, s az alap- és mesterképzést egy zárt csatornaként akarják üzemeltetni. Feltöltik alapszakjaikat, s onnan biztosítják a hallgatókat saját mesterkurzusaikra. A bolognai rendszer azonban nem erről szól. Az intézmények és szakterületek közötti átjárás, a szabad hallgatói mobilitás egy sokkal nyitottabb, rugalmasabb felsőoktatást feltételez, amelyben a siker nem a társak kizárásán, hanem az egyenlő esélyt garantáló, minőségelvű versenyen múlik. A BKF rektora szerint az egyetemek szívesen „megszabadulnának” a főiskoláktól, az állami intézmények pedig a magánoktól, ezért gyakran állítanak sorompókat a „kívülről” érkező hallgatók elé.
Dúl a harc az akkreditáció során is. A Magyar Akkreditációs Bizottságban (MAB) többségben vannak az egyetemek képviselői, akik sorra leszavazzák a főiskolák mesterszak-indítási kérelmeit, de egymást sem kímélik. „Alapos a gyanú, hogy sokszor voksolnak elfogultan” – fogalmazott Vass László. Szerinte eleve összeférhetetlen, hogy a szakindítási kérelmekről a konkurens intézményekben vezetői pozícióban lévő MAB-tagok döntenek. Átláthatóvá kellene tenni a döntéshozatalt, mint ahogy ez a világban sok helyütt működik; ez lenne mindenkinek az érdeke. Amikor azonban ezt felvetette, azt a választ kapta, hogy a magyar környezet kulturálisan nem érett a nyílt döntéshozatalra…
Szakértők szerint a „háború” még nem dőlt el. A bolognai rendszerre való átállás valóban átrendezi a hazai felsőoktatás szerkezetét, s számos intézmény fél évtizeden belül kirostálódhat. A főiskolák számára azonban a kétciklusú képzéssel egyszersmind páratlan lehetőség is nyílt, ugyanis BSc-szinten az egyetemekével azonos szintű diplomát adhatnak ki. „Az igazi kitörési lehetőség számukra az, ha az alapképzésre összpontosítanak, s versenyképes, a piacon rögtön hasznosítható, praktikus tudást kínálnak hallgatóiknak” – húzta alá Fábri István elemző.
Ezt igazolják a statisztikák is: a mesterképzések beindulásával sem változott az elmúlt évekhez képest a főiskolára és egyetemekre jelentkezők aránya. Akik gyorsan megszerezhető, gyakorlatorientált, a munkaerőpiacon hamar hasznosítható tudásra vágynak, azok a bolognai rendszer elindulása után is főiskolára igyekeznek bejutni. „Választásukat igazolják a munkaadói visszajelzések. Számos cég szívesen alkalmazza őket, mert reálisabb elvárásaik vannak, mint a hosszabb képzésben diplomát szerzőknek, akik magasabb fizetési igénnyel jelentkeznek” – érvel Fábri.
Megcsontosodás
Az Educatio Kht. felmérése azt tükrözi, hogy a hallgatók is számba veszik lehetőségeiket. Tisztában vannak azzal, hogy a nagy egyetemekre nehezebb bekerülni, s akik viszonylag rövid időn belül diplomát akarnak szerezni, azok főiskolákra jelentkeznek. A bekerülési esélyek mérlegelése mellett továbbra is szempont az intézmény lakóhelyhez való közelsége, s ugyanez érvényesül a mesterképzésekre való jelentkezéseknél is. Magyarországon tehát nem teljesül a bolognai rendszer azon törekvése, hogy országok között és országon belül is erősödjön a hallgatói mobilitás. A mesterképzéseknél még inkább látszik ez a „megcsontosodás”, a többség ott tanulna tovább a második szinten, ahol kezdett. Egyfelől a hallgatók nem szeretnének költözni, másfelől jobbnak érzik az esélyeiket ott, ahol már ismerik az oktatókat és az elvárásokat. S valóban, az intézmények e tekintetben „preferálják” diákjaikat, és jó előre felkészítik őket a helyi mesterképzésbe való átlépésre.
Vass László szerint, amikor elindult az új szisztéma, mindenki azt feltételezte, hogy a mesterdiploma a régi egyetemi végzettséggel lesz azonos. A felsőoktatásban a mesterszakot sokan „akadémiai jellegű” képzésnek tekintik, ahol nem a gyakorlati szempontok dominálnak, hanem a tudományos kutatásra, a doktori képzésre való felkészítés a fő feladat. Ám az intézmények presztízse az állások betöltésénél ma már nem feltétlenül döntő tényező, a diplomafetisizmus nem olyan mértékű, mint korábban. A frissen végzettnek nem annyira a szaktudását nézik, sokkal inkább a kompetenciáit: azt, hogy csapatban mennyire kreatívan és gyorsan tud megoldani feladatokat, hogyan kommunikál és mennyire rugalmas.
Fejvadászcégek közlése szerint a munkaadók egy részének az a véleménye, hogy a mesterszintű diplomások elhelyezkedési esélyei jobbak, mint az alapszakon végzetteké, ugyanakkor sokan vallják az ezzel ellentétes megközelítést is, miszerint a gyakorlatorientált, 3-4 éves képzés is adhat versenyképes tudást. Fábri István úgy véli, a munkaerőpiac szereplői kevés területen látnak még tisztán (a műszaki szféra talán ilyen), így az esetek többségében még nem tudják a helyén kezelni a BSc-, illetve a masterdiplomát.
